JXTC GENRE : DECEMBER 08 TEMPLATE

Nincs olyan ember ma kis hazánkban, aki ne hallott volna a híres-neves Francia Idegenlégóiról. Van aki a tudását Rejtő Jenő felejthetetlen regényeinek köszönheti, van aki mozifilmek segítségével vált részévé a kalandnak. Azonban kevesen vannak akik első kézből szerezhették ismeretüket, de még kevesebben vannak akiket feltüzelt annyira a kalandvágy, hogy addigi életüket hátra hagyva személyesen vágjanak neki életük legnagyobb kihívásának. Interjúalanyunk azon kevesek közé tartozik, akik személyes élményeikből mesélhetik el milyen is a légiós élet.

Első kérdésem rögtön az is lenne, hogy Téged személy szerint mi vonzott ki a Francia Idegenlégióba? A kalandvágy vagy a pénz?

Természetesen a kalandvágy! Kiskoromtól kezdve rengeteg könyvet olvastam a légióról, régi vágyam volt, hogy részese legyek ennek a kalandnak. Mégis sokáig tartott mire elhatároztam magam, de akkor már nem volt hátraarc.

Kezdjük a legelején! Hogyan lettél légiós?

Természetesen mielőtt elindultam volna Franciaországba utána jártam annak, hogy pontosan milyen feltételei vannak annak, hogy valaki légiós lehessen (http://www.legion-recrute.com/hu/) illetve, pontosan hol lehet jelentkezni. Indulás előtt ellátogattam a szüleimhez, nekik nem is mondtam meg, hogy hova készülök. Megvettem a buszjegyemet Strasbourgba és elindultam. A sors fura fintora volt, hogy Győrben az egyik felszálló utasról kiderült, korábban szinte szomszédok voltunk és Ő is azért jön Strasbourgba, hogy jelentkezhessen a Légióba. Később együtt csináltuk az alapkiképzést.

Tehát kint voltál Strasbourgban és már nem is egyedül, innen hogyan tovább?

Reggel még utoljára megittunk egy-két üveg sört, aztán jelentkeztünk a toborzó irodában. Ezt követően ott helyben vártunk még 3 napot amíg összegyűlt a kellő létszám, ez alatt kaptunk ruhát, ételt és szállást. Először egy előzetes orvosi vizsgálaton kellett átesni csak az mehetett tovább aki megfelelt. Aubagnebe vittek minket ahol megkezdődött az igazi tesztelés! Ez egy 3-4 hetes időszak amikor is 4 féle teszten kell megfelelni Először az intelligencia teszt amit mindenkinek meg kell csinálnia végzettségtől függetlenül, ezt rögtön az 1.-2. napon megcsináltatják és aki nem felel meg az a többire már nem is mehet. Második a fizikai felmérő, ami nem áll másból, mint egy kuper futásból, ez egy pozitív csalódás volt, mert kicsivel nehezebb fizikai felmérésre számítottam. A harmadik az orvosi teszt volt, itt az ép hallásra és látásra valamint a gerincre mentek rá, ha egy kicsit rossz a szemed, de bent marad a tűrés határon akkor még alkalmas minősítést kapsz.

Aki ezeken a teszteken alkalmas minősítést kapott annak már csak a Katonai Elhárítással kellett elbeszélgetnie. Itt mindig a saját anyanyelveden zajlik a beszélgetés. Az egész nem áll másból, mint hogy meséld el az életedet. Ezt többször megismételtetik és bele kérdeznek, hogy összezavarjanak és kiderüljön hazudsz-e. Valamint ez az a rész, amikor be kell vallanod, hogy van-e ellened érvényes körözés. Ha van és eltitkolod, de később kiderül, akkor azonnali hatállyal eltávolítanak. A megoldás? Be kell vallani őszintén mindent, ha nem túl súlyos, akkor a légiónak nagy valószínűséggel így is fogsz kelleni.

Tehát túljutottál az alkalmassági vizsgálatokon, hogyan tovább?

Irány Castelnaudarybe a kiképző ezredhez ahol kezdetét veszi a 4 hónapos alapkiképzés. Egy hónap az úgynevezett „Farm”. A kiképző ezredben minden századnak van egy saját Farmja ahova a saját állományát viszi. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy ténylegesen működő gazdaságot, ezek a hegyekben található néhai tanyák. Minden századdal van egy tiszt és több tiszthelyettes. A tiszt zavarja a legkevesebb vizet, a tiszthelyettesek azok akiknek fő feladatuk, hogy megkeserítsék az életedet. Eredményességüket mi sem példázza jobban, hogy a kezdeti 52-ből 38-an maradtunk. De ez csak az első hónap volt. A 2. és 3. hónap nem volt annyira vészes, de azért azt is túl kellett élni.

Túljutottál a „Farmon”. Mi a következő próbatétel?

Az ezt követő 2 hónap mindenből egy kicsi, szolgálatok, fizikai tesztek, némi közelharc és természetesen lövészet átlagban heti 30 lőszerrel. A Farmhoz képest sokkal nyugalmasabb. Ezt követően jön az ezredekbe sorolás. Különböző szempontok szerint rangsorolják az állományt és a legjobbak választhatnak alakulatot. Én a 2.-ként végeztem és a 2. Gyalogezredet választottam. Hogy miért? Korábban utánakérdezgettem és több öreg légiós szerint is ők azok, akik a legtöbb akcióban vesznek részt. Azt csak az ezredhez kerülésem után tudtam meg, hogy mellé fogtam, ugyanis nem rég jöttek haza Elefántcsontpartról és az ott elkövetett kihágások miatt feketelistára került az egység, ami miatt a közeljövőben nem fogják külföldön bevetni.

Milyen korosztállyal és nemzetiségűekkel voltál együtt az alapkiképzésen?

Teljesen vegyes. Korosztályban 17-től 35-ig mindenki képviseltette magát. Nemzetiség tekintetében is eléggé vegyes, sok a katona viselt kelet-európai, ukrán, orosz, lengyel. Nyugatról már kevesebben jönnek, ott ugyebár magasabb az életszínvonal, ezért nincs okuk belépni a légióba. Ugyanakkor rengeteg az arab és ázsiai. Őket csak a letelepedési engedély hajtja és ez a munkájukban is meglátszik, kerülik a veszélyt, megpróbálják minél lazábban letudni az öt évüket.

Megcsináltad az alapkiképzést, kikerültél az ezrededhez, akik a franciaországi bázisukon, Nimesben állomásoztak. Mivel teltek a hétköznapjaid?

Bár az alapkiképzést megcsináltam, de itt nem ért véget a képzés. Elkezdődött a gyalogos szakkiképzésem, ha a NATO szerint akarnám besorolni magam akkor úgy mondanám, hogy könnyű lövésznek képeztek. Itt már többfajta fegyverhez volt szerencsém és a lövészeteken felhasznált lőszer mennyisége is már heti 200-ra rúgott. Ezt követően a légiós életet ismét a szolgálatok és a gyakorlatozások valamint a folyamatos fizikai edzések tették ki.

Mennyire voltatok elzárva a külvilágtól?

Nem igazán. Ha nem vagy szolgálatban, vagy épp nincs gyakorlat akkor hétköznap is ki lehet menni a városba 19.00 után, hétvégén szintén ez a szisztéma: ha nincs semmi, akkor mehetsz isten hírével csak érjél vissza időre.

De attól még, hogy elhagyod a laktanyát ugyanúgy hordanod kell az egyenruhát, igaz?

Nem teljesen. Ha ott maradsz a városban a helyőrségedben, azaz Nimesben, akkor hordanod kell, de ha elhagyod a várost akkor viselhetsz civil ruhát. Ezért a nagy többség nem marad a városban. Már csak azért se, mert nem éppen felhőtlen a légió viszonya a civil lakossággal. Ha jól emlékszem az egész városban 2 olyan kocsma volt ahonnan nem voltunk kitiltva, tudomásom szerint. (Szerkesztői megjegyzés: Nimes lakossága közel 150.000 fő és a vendéglátó egységek száma meghaladja a 2.000-t)

Azt mondod egy légiós átlag élete unalmas, mert szolgálatokat ad és csak ritkán vesz részt hadgyakorlatokon. De milyenek ezek a hadgyakorlatok?

Voltunk például hegyi kiképzésen a Francia Alpokban ahol gyakoroltuk a hegyi menetelést, a hegyi mentést, volt némi ereszkedési gyakorlat és sziklamászás is. Illetve a közeli üres laktanyában épületharcászkodtunk is. Ez mondjuk kifejezetten tetszett, de sajnos csak 3 hét volt. Voltam továbbá partraszállási gyakorlaton is. Az már kevésbé volt sima ügy, mivel a tenger elég viharos volt és egy idő után mindenkiből kihozta a tengeribetegséget. A partraszállási gyakorlat szintén különleges élmény volt. Részt vettünk továbbá városharc gyakorláson is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy rendes napi életét élő francia kisvárosba korán reggel bevonulnak az Idegenlégió katonái és elkezdik a városrész elfoglalását és a buszra váró helyi lakosok mellett pufogtatnak egymásra vaktölténnyel. A gyakorlat előtt több nappal kihirdetik, hogy gyakorlat lesz, és ne vegyenek tudomást a katonákról. Volt ahol a lakosság már hozzá volt szokva, de azért elég szép látvány voltunk, ahogy a hétköznapi ügyeiket intéző emberek között lavíroztunk. A lövések alkalmával, bár ezek vaklőszerek voltak, de a hangjuk ugyanolyan, mint az élesé. Ezt már nem tudták nem észrevenni az emberek. Aznap nem sokan aludtak délig, az biztos!

Ahogy így meséled, hegyi kiképzés, partraszállás, városharc, igen sokrétű lövész vált belőled.

Ez valóban így van, sokféle szituációban, különböző fegyverekkel gyakoroltuk a lövészetet. De a lövész nem is tökéletes kifejezés, hiszen még ezen belül is tovább kellett képeznem magam. Két választási lehetőségem volt, a lő eredményeim alapján elmehettem volna akár mesterlövésznek is, de én mégis a rádiós specifikációt választottam. Tudtam jól, hogy kevés a rádiós, ezért is reméltem, hogy ezzel a képzettséggel könnyebben kerülök majd ki külföldre. A szakosító képzés 4 hónap, ahol megtanítanak morzézni, a rádiós szakkifejezésekre franciául és angolul egyaránt, valamint a forgalmazási szabályokra.

Mikor kezdtél azon gondolkodni hogy otthagyod a Légiót?

Még a rádiós tanfolyam alatt történt. Mint korábban mondtam, a 2. Gyalogezrednél szolgáltam, mivel  úgy hírlett, hogy ők azok, akik a legtöbb akcióban vesznek részt. De mint már említettem néhányan közülük komoly kihágásokat követtek el korábban Elefántcsontparton, így a továbbiakban külszolgálatra biztosan nem számíthattunk. Feketelistára tették az egységemet. Sokan nem a kaland kedvéért jönnek, azoknak ez az állapot tökéletesen megfelelt. Én azon kevesek közé tartoztam, akik igen is az izgalmakat keresték. Elegem lett a tétlenségből és a várakozásból és úgy döntöttem más módot keresek a külszolgálatra. De ehhez előbb haza kellett jönnöm.

Hogyan kell elképzelni a szökést a légióból? Éjszakai kúszás, szögesdrót átvágás az őrtoronyból figyelő katonák éberségének a kijátszásával, mint a filmeken?

Szó sincs róla, ez is sokkal prózaibb. Hétvégi eltávozás alkalmával egyszerűen elmentem Párizsba és mire elkezdtek keresni már a vonaton ültem hazafelé. Természetes előre elterveztem nem csak úgy hirtelen felindulásból tettem. Szépen apránként kivettem a számlámról az összes pénzem, összekészítetem az úti csomagom. Az útlevéllel sem volt bajom, azt ugyanis a Légióban elveszik, hogy ne hagyhasd el az országot. Én azonban már korábban elmentem a nagykövetségre bejelentettem, hogy elhagytam az útlevelemet és adtak egy ideiglenes okmányt, amivel hazautazhattam.

Hogyan boldogultál itthon? Mik a tapasztalataid? Én például több olyan emberrel is találkoztam, akik megjárták a Légiót, és hihetetlen kalandokat meséltek hősiességükről.

A magyar emberek többsége a Légióval kapcsolatosan a Rejtő Jenő féle idillre asszociál. Ez az alap, erre épülnek rá a moziban látható kommandós szuperprodukciók nyomán kialakult sztereotípiák. A hazajöttek nyilván megérezték, hogy egyfajta félistenként tekintettek rájuk, és erre elkezdek rájátszani, felépítetve a szuperkatona ideálját. Talán egy idő után már maguk is hinni kezdték ezt, elfelejtve a futásban vagy lövészetben elért valódi eredményeiket. Van olyan, aki azt híreszteli magáról, hogy megkapta a Becsületrendet, pedig csak egy olyan alapkitüntetést kapott, ami automatikusan jár minden légiósnak. Ez azért elég durva torzítás. De természetesen tisztelet a kivételnek, voltak ott nagyon tehetséges magyar srácok is, de azok nem nagyon „vetítenek”.

Összességében mi a véleményed a Francia Idegenlégióról? Voltál sorkatona a Magyar Honvédségben, lehet őket egyáltalán egy lapon említeni?

Természetesen nem bántam meg, hogy csatlakoztam a légióhoz. Azt azonban el kell mondanom, hogy ez is csak egy reguláris hadsereg, semmivel se különlegesebb vagy elitebb, mint a Magyar Honvédség. Csak mások az eszközök, a szokások, az emberek és a környezet. De nagy örömmel gondolok a Honvédségben eltöltött időmre is, ki tudja, ha előre tudom mi vár kint rám, lehet, hogy inkább itthon maradok.

Köszönöm szépen a beszélgetést és hogy segítettél pontosabb képet kapni a Francia Idegenlégióról. Stílusosan had kívánjak további munkádhoz Sok sikert! Erőt, Egészséget!