JXTC GENRE : DECEMBER 08 TEMPLATE

Főszerkesztőnk Német Ferenccel, a Személy- és Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara országos elnökével beszélgetett a Kamara munkájáról, céljairól, jövőjéről. 

Az interjúban egyedülálló módon a Vagyonőr Újság olvasói által korábban beküldött kérdések is megválaszolásra kerültek. A nagy érdeklődésre, valamint a felvetett témák bonyolultságára tekintettel a kapott válaszokat teljes terjedelmében közzétesszük. Éppen ezért ez az interjú több héten átívelő sorozatként lesz olvasható honlapunkon. Íme a második részlet: 
 

Mit tud tenni a kamara a feketefoglalkoztatás visszaszorítása érdekében?
 

Több mint ötven hatóság van ma Magyarországon, akinek a feladata, hogy állami apparátussal, jogkörrel, költségvetéssel rendben tartsa a foglalkoztatás területét. Az oktatástól, a munkaügyön át az egészségügyig hihetetlen mennyiségű hatóság működik. Főhatóságok vannak, a vezetőik államtitkárnak megfelelő státuszt kapnak, bírságolási lehetőséggel rendelkeznek, milliárdos összegeket tudnak kiszabni, ha szükséges. Mindezek ellenére azzal szembesülünk, hogy az általunk megküldött anyagokat a hatóságok sok esetben visszaküldik hatáskör hiányában, mindez úgy, hogy valójában ők lennének az eljárásra jogosult szerv.

A fekete foglalkoztatás visszaszorítására tucatnyi hatóság hivatott: a Munkaügyi Felügyelet, a Cégbíróság, vagy az APEH, mind – mind olyan szervek, akiknek valamilyen közük van a legális foglalkoztatás kereteinek védelméhez. Utóbbi intézményeknek mégsem szúr szemet, ha valaki bejegyez vagy 150 céget ugyanarra a névre, valamint a cégbíró elrendeli 150 esetben a cég felszámolását, mert fizetésképtelenné válik. A bebukott cégeket bejegyző személy adószáma megjelenik az adóhivatalban, és látszik, hogy már a 170. cégét alapítja, miközben több milliárdos tartozása van, amit nem fizeti meg, mégsem merül fel a hatóságokban, hogy ezeknek a személyeknek tényleg ki kell-e adni az engedélyeket? Ezekről értesítjük a hatóságokat, már ami a tudomásunkra jut, mivel vagyonőröktől naponta tucatnyi bejelentést kapunk. Ezeket tovább küldjük, és csodálkozva látom, hogy a hatóságok nem intézkednek. Felteszem a kérdést, hogy kell-e ennyi hivatal, vagy inkább egy olyan kellene, amely valóban működik?
 

Mi a véleményük adatbázis létrehozásáról a problémás cégekkel, személyekkel szemben? Vannak-e eszközeik a panaszok kivizsgálására, szankcionálására?
 

Ha létrehoznánk egy negatív listát, akkor az ombudsman elég keményen eljárna velünk szemben. Egyébként pozitívat sem készíthetünk, mert az Unió - amelyre oly sokat hivatkoznak a kamarát támadók közül - a pozitív diszkriminációt is szigorúan tiltja, mert az jogosulatlan előnyt jelentene.

Készítettünk egy szociológiai felmérést a Rendőrtiszti Főiskolával. Az volt a célunk, hogy megnézzük, hogyan áll a biztonságvédelmi piac: milyen ennek a 120 ezer embernek a jelene, múltja, jövőképe. Merre tartanak? Milyen a képzettségük? Milyenek a jövedelmi viszonyaik? Milyen a szociológiai hátterük? Tud-e a társadalom biztonsággal támaszkodni rájuk? Képesek-e garantálni a megbízóik számára a biztonságot, vagy nincsenek azon a szinten? Milyen típusú problémák fognak jelentkezni a következő években, jelent-e veszélyt ez a réteg a társadalomra? A kollégák értelem szerűen azt mondja, hogy ők jól végzik a munkájukat, hozzám azonban érkeznek feljelentések is, néha nagyon komoly vádakkal, mint például, hogy a biztonsági őr levetkőztette a 14 éves kislányt és ott gyönyörködött benne, mert feltételezte, hogy egy csokit ellopott. Nem tudom, hogy a köztünk lévő apák mit tennének ilyen esetben? Az előbb említett negatív lista azért is jó lenne, mert elkülönítené egymástól azt a néhány tucat embert, aki egy 120 ezres, becsületesen dolgozó vagyonőri kör presztízsét járatja le. A nagy számok törvénye alapján természetszerűen lehet találni visszásságokat, de a magánbiztonság dolgozóit nem lehet ezek alapján, általánosan megbélyegezni, az ombudsmannak pedig erre is oda kellene figyelnie, hiszen ha a negatív elemeket valamilyen módon nem emeljük ki a munkájukat tisztességgel végzők közül, a negatív hatások mindenkit érinteni fognak.

Az etikai eljárás lehetővé teszi, hogy a tagokkal szemben eljárjunk, méghozzá többféle módon: lehet a tagot pénzbírsággal sújtani, lehetőség van a kamarai tagságát felfüggeszteni 6 hónapra, vagy akár 1-2 évre. A megfelelő szankciókat mi megtesszük, és felfüggesztjük a kamarai tagságát, ha a tag a szakmai etikát súlyosan megsértette. Erről értesítjük a rendőrhatóságot, aki bevonja az engedélyét. Tehát az egyéni tagot a szakmától el tudjuk tiltani, és erre vannak konkrét példák is az elmúlt időszakban. A 2005-ös törvénymódosítás óta azonban a cégek kikerültek az etikai eljárás hatálya alól. Tehát az olyan céget, amely a munkavállalóit rendszeresen nem fizette ki, vagy arra kötelezte a munkavállalóit, hogy mindenkit az áruház bejáratánál motozzanak meg, vegyék el a táskákat, túrjanak bele, tehát jogszerűtlen cselekményt kövessenek el, azt a céget nem tudjuk szankcionálni. A vállalkozások egy csoportjának komoly lobbi tevékenysége hatására a jogalkotó korábban ezt a jogosítványt elvette a kamarától, talán most lesz lehetősége a visszafordításra Összefoglalva jelen pillanatban most csak a vagyonőrök ellen lehet eljárást folytatni, velük szemben vannak szankcionálási lehetőségeink.

A Kamara működtet mediációs szolgáltatást, panasz esetén fel szoktuk hívni a nem fizető cégeket, és nyomást gyakorolunk, hogy megkapják ezek a munkavállalók a pénzt. Leveleink, faxaink vannak róla, hogy köszönik a segítségünket, mert megkapták a pénzüket.

De etikai bejelentéssel szoktak fordulni azok a cégek is hozzánk, akik összevesznek a megbízáson. Két cég vitázik a piacon, mind a kettő hozzánk fordul valami miatt, majd aki vesztesnek érzi magát elmegy és panaszt tesz az éppen aktuális miniszternél, hogy a Kamara nem az ő pártját fogta. Mi nem pártot fogunk, hanem megpróbáljuk megkeresni az igazságot. Ennyit tudunk tenni, nem tudunk valaki mellé állni, ha nincs igaza, mi csak az igazság mellett tudunk kiállni.
 

Ma az a jellemző, hogy a munkavállalók kényszerítik magukat, hogy havi 350 órát tölthessenek munkahelyükön. Azokra a munkavállalókra várok, akik le akarnak dolgozni 150-200 órát, de azt tényleg hajlandóak ledolgozni. Jelenleg az a tapasztalat, hogy a munkavállalók egy része 300-400 órát szeretne a munkahelyén tölteni, ott eldolgozgat, ezért a munkaadó meg fizetget. Ne dolgozgassunk, és ne fizetgessünk, hanem végezzünk tisztességes munkát, és azért kapjanak tisztességes bért.

Ha megsértődik a vagyonvédelmi társadalom, akkor is ki kell jelenteni, hogy a szakmában dolgozók jelentős része nem azon a szakterületen dolgozik, amelyhez valóban ért. Azért, hogy ezt a helyzetet mielőbb fel lehessen számolni, a Kamara rendszeresen szervez tagjai számára ingyenes képzéseket, hogy ne fordulhasson elő, hogy a vagyonőr egy rendkívüli helyzetben nem tud mást tenni, csak a száját tátani. A kamara által szervezett ingyenes képzéseken bárki részt vehet. Szervezünk lő versenyeket, ami a készségeiket javítja, és mit látunk? Nem jönnek el, mert a cégek nem engedik el a munkavállalókat, vagy a munkavállaló inkább elmegy aznap dolgozni, minthogy eljöjjön és gyakoroljon, és azt a szituációt próbálja meg egy verseny keretében megoldani, amellyel egyébként találkozhat a munkája során. Tehát a munkavállaló nem jön el, mert az neki fölöslegesen kidobott idő, és addig is pénzt tudna keresni. Én ezt megértem, de ha ne adj Isten bajba kerül, lehet, hogy meghal, vagy másban tesz kárt, amiért neki kell vállalni a következményeket. Mi biztosítjuk neki a lehetőséget, hogy ő többet tudjon. Szakmai anyagot készítünk, rendezvénybiztosításról, magánnyomozásról, biztonságtechnikáról, de nem jönnek be érte. Ezek az anyagok az internetről letölthetők ingyen, nem kerül pénzbe.

A vagyonvédelemben 120 ezer ember véli azt, hogy mindenhez ért. Jelzem, hogy három és fél ezer cég érzi úgy, hogy alkalmas mindenféle pályázatokon való indulásra. Az önértékeléssel van óriási probléma ebben a szakmában. Nagyon sokan nem pontosan érzik saját kompetenciájukat és határaikkal sincsenek tisztában. Mindenki úgy érzi, hogy megérdemli az 1200 Ft-os óradíjat, mert valóban ér ennyit a munkája, szakértelme. 

 

Ezt a Kamara már többször kezdeményezte. Rengeteg anyagot, és törvénymódosítási javaslatot készítünk ezzel kapcsolatosan. Egyébként véleményem szerint az egész Vagyonvédelmi Törvényt újra kellene írni. Összehívtunk egy biztonsági kerekasztalt, amire meghívtunk minden érintettet. Meghívtuk az állami szervezeteket, Rendőrséget, Miniszterelnöki Hivatalt és közösen jelentettük ki, hogy mindenki úgy ítéli meg, hogy szükség van egy teljesen új törvényre, amelyben egy csomó dolgot szabályozni kell. 2008 decemberére elkészült a Magyar Köztársaság Rendészeti Stratégiája, amely iránymutatóként leszögezte, hogy merre kell indulnia az állami rendészeti szerveknek, mi az ő feladatuk. Ezenkívül pontosan definiálta, mi a feladata a magántulajdonban levő biztonsági vállalkozásoknak, és mi a szerepe az önkéntes segítőknek ebben a stratégiában, úgymint a Polgárőrségnek, Városőrségnek és egyéb szervezeteknek. Már 2008 végén látszott ugyanis, hogy gond lesz a városőrökkel, és a többi hasonló szervezettel. Tehát már akkor dolgozott a megoldáson egy szakértői gárda, amely nagyrészt az állami szférából érkező szakértőkből állt. Az Igazságügy Minisztérium megbízásából, a Magyar Rendőrség berkein belül létrehozott Rendészeti Tudományos Technológiai Innovációs Tanács készített egy anyagot, amit a Parlament elé akartak terjeszteni. Fiókba van 2008 vége óta. Mi megpróbálunk belefolyni ezekbe a munkákba. Az Igazságügyi Minisztériumhoz fordultunk még a debreceni pénzszállító elleni támadás kapcsán, és kértük, hogy a biztonsági őrök bizonyos munkaköröknél igenis rendelkezzenek a közfeladatot ellátó személynek a jogosítványaival. Mert aki egy minisztériumban, egy önkormányzatnál, vagy közüzemi szolgáltatónál dolgozik, ahol a kritikus infrastruktúrákat védi, az igenis minősüljön közfeladatot ellátó személynek. Nagyon boldogok vagyunk, hogy a polgárőr önkéntes tevékenysége során kap ilyen státuszt. Rendkívül büszkék vagyunk rá, hogy egy BKV ellenőr is közfeladatot ellátó személynek számít. Azt viszont nem értem, hogy miért nem kaphat ilyen státuszt az a személy, aki ott áll az MTV székház ajtajában, miközben téglákkal rohamozzák azt? Jogalkotóhoz fordultunk, feltettük a kérdést a miniszternek, de a miniszter elutasította a szándékunkat. Nem adjuk föl, továbbra is próbálkozunk, mert azt mondjuk, hogy ez a státusz jár, legalábbis az említett pozíciókban dolgozó vagyonőröknek. 

Egyébként ugyanilyen ajánlásunk volt a pénzszállítók számára a lövedékálló mellénnyel kapcsolatosan is. Álláspontunk szerint a mellény ugyanis nem egy adható felszerelés, hanem a munka biztonsága érdekében kötelezően odarendelt védőeszköz kell, hogy legyen, mint a lövészetnél a füldugó. Egyenlőre annyit tudtunk tenni, hogy szakmai ajánlást fogalmaztunk meg ezzel kapcsolatban, hogy álláspontunk szerint ez igenis jár. Majd ha egy pénzszállító egy támadás során súlyosan megsérül, mert meglövik, pedig a mellény megvédhette volna, és ezzel elmegy a munkáltatójával szemben egy bírósági kártérítési igényre, akkor a Kamara teljes mellszélességgel ki fog állni mellette.

 

Amikor a jogalkotó jogszabály előkészítésén dolgozik, akkor a múlt tapasztalatai alapján a jelenre készíti azt, de nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is gondolni kell. Ezért készítik ezeket olyan hosszan, mélyen és alaposan. Előzetes környezettanulmányok, elemzések elvégzése ugyanis az előkészítő feladat nélkülözhetetlen része, ahogy azt a jogalkotásról szóló törvény is előírja. Be kell vonni egyeztetésre a módosításban érintett szervezeteket, hogy azután ne kelljen hetente változtatni a szövegen. Ehhez képest a fegyvertörvényt két hónap alatt háromszor változtatták meg. És még mindig van benne hiba, még mindig nem felel meg pl. a sportfegyverekről szóló része az uniós elvárásoknak. Én azt látom, hogy egy teljesen széthullott, kapkodó munka folyt az utóbbi időben, de úgy tudom senkit nem bocsátottak el az Igazságügy Minisztériumból ezért a kapitális hibáért. Amikor pedig elkövetnek egy gyilkosságot egy sportfegyverrel, vagy csak tervezik azt, akkor ismét gyorsan törvényt módosítanak. Az előírásokat indokolatlanul a végtelenségig szigorítják a becsületes többséget büntetve ezzel, és nem a már meglévő törvény előírásainak hatékonyabb betartatására teszik a hangsúlyt.