JXTC GENRE : DECEMBER 08 TEMPLATE

Az ETA-terror áldozatainak családtagjai rokonaik fotóit tartják egy madridi tüntetésen. Azt követelik, hogy a kormány ne tárgyaljon a terroristákkal, akik ne kaphassanak büntetlenséget
REUTERS - Susana VeraMegindító történeteket mesélnek arról, min mentek keresztül az utóbbi években. Vicente de la Cruz, a Testőrök Spanyolországi Szövetségének elnöke lapunknak arról mesélt: állandó konspiráció volt az élete, amikor a Baszkföldön dolgozott.

– A mi munkánk mindenhol veszélyes, de itt sokkal kellemetlenebb volt, mert párosult a társadalom elutasításával. Más országoktól eltérően a baszkoknál nincs magánéleted, nem viheted magaddal a családodat, mert amint kiderült, hogy kinek dolgozol, kirekesztik, megbélyegzik a gyerekeidet. Ujjal mutogatnak rád az utcán, szitkokat vágnak a fejedhez. Minden épületben, minden munkahelyen volt olyan, aki az ETA-nak súgott. A baszkok egy része azért utasít el, mert a radikális kemény maghoz tartozik, és az ellenséget látja benned, a másik része félelemből, nehogy belekeveredjen valamibe.

Vicente de la Cruz 25 évig dolgozott testőrként, főként olyan üzletembereket védett, akiket megzsarolt az ETA. Volt köztük, aki néhány hét után úgy döntött, inkább elköltözik, feladja a munkáját, lakását, csak hagyják békén. Nem akarta, hogy a gyerekei úgy nőjenek fel, hogy a konyhában folyamatosan idegenek mászkálnak, vagy hogy egy vasárnapi sétára ne indulhassanak kettesben a feleségével. Akik maradtak, soha nem tudhatták, hogy mikor robban mellettük egy autó vagy ránt pisztolyt egy elhagyatott utcasarkon egy ártalmatlannak tűnő fiatalember. Kaptak viszont állandó kíséretet, hátha az megvédi őket a terrortól.

A testőröket a baszk kormány és a spanyol belügyminisztérium szervezte és finanszírozta – ha már a politikusok, újságírók védelmét nem tudta maga garantálni. Választott tisztségviselőknek egészen idén májusig két személyi testőr járt, de a tartományi választások után (költségvetési okokra hivatkozva) már csak egyet fizettek.

– Az idén az 1700 itt dolgozó testőr fele elveszíti a munkáját – mondja Vicente de la Cruz. Fizetésük is folyamatosan csökkent: tíz évvel ezelőtt még hatezer eurót is megkeresett egy jó testőr, manapság 2500-3000 euróért viszi vásárra a bőrét. Van, aki 10-15-évig véd egy személyt, de megesik, hogy csupán néhány hónapig tart a megbízatás, mert nem működik a furcsa „együttélés”. Fegyvert hordanak, és ha kell, használják is, de főként a megelőzés a feladatuk. – Nekem szerencsém volt, egyetlen védett személyt sem veszítettem. De barátokat igen – mondja.

A személyi testőrök elsöprő többsége a Baszkföldön kívülről érkezik. A helyiek bizalmatlanok a rendőrséggel, de az egyéb biztonsági szervekkel szemben is: mindenkiben az elnyomót látják. A testőrök közül sokan még ma sem szívesen vállalják a nevüket és az arcukat, mert bosszútól tartanak. Egy, a YouTube-ra is feltöltött videóban egyikük (szintén arc és név nélkül) arról nyilatkozik, hogy árnyékként kellett kísérnie a megfenyegetett politikust a nap 16-18 órájában. Saját magánélete nem volt, mindenben a „védett személyhez” kellett alkalmazkodnia. De óvakodnia kellett attól is, nehogy túlságosan közel kerüljön az illetőhöz és zavarja a magánéletét.

Vicente de la Cruzhoz hasonlóan ő is azt hangoztatja: nemcsak az életveszéllyel kellett farkasszemet néznie, hanem a társadalom gyűlöletével is. Főleg kisebb településeken, ahol mindenki tudta, hogy mi a munkája, pocskondiázták gyakran az utcán, leköpték, kutyának, árulónak nevezték. Megesett, hogy nem szolgálták ki egy boltban, vagy nem adtak ki neki lakást. Egy kollégája arra ment haza, hogy a háza kapujára véres fejet mázoltak, hátha ezzel elriasztják. És amikor egyszer az édesanyja meglátogatta, inkább egész nap a lakásban kuksoltak.

– Nem akartam, hogy lássa, hogyan bánnak itt az emberrel – meséli. Hogy mitől lesznek ilyenek az emberek? Ebben nőttek fel, a gyűlölet légkörében.

– A félelem tönkreteszi, korrumpálja a társadalmat – mondta korábban lapunknak az ETA egyik áldozatának nővére, aki szintén elköltözött innen. Most mintha oldódna a légkör. Az egyik testőr a madridi El Paísnak örömmel újságolja: azok az emberek, akik korábban semmibe vették, üdvözlik az utcán. A jövőjük miatt sem aggódnak: magasan képzett szakemberek, a világ bármely pontján megállják a helyüket. – Az ENSZ, az Orvosok Határok Nélkül már megkeresett többünket. Elkel a segítségünk. A világ sajnos ilyen: mindenhol vannak rossz emberek – mondja lakonikusan Vicente de la Cruz.

Forrás: népszabadság